Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2 interjú-régebbi de jó

2008.02.02

1. interjú:

Mi volt a legundorítóbb dolog, amit valaha csináltál?

Gustav: Georg egyszer Sprite-ot vett a szájába, és az enyémbe köpte.
Bill: Egyszer fogadásból le kellett nyalogatnom egy roller kerekeit.
Tom: Igazából elég pedáns vagyok, és nem szoktam undorító dolgokat csinálni. Bár a próbatermünk elég iszonyúan néz ki. Penészes lomok, meg üres pizzásdobozok hevernek szanaszét. Ez a legundorítóbb terem, amit valaha láttam, és eddig még senkinek nem jutott eszébe kitakarítani.

Verekedtél már?
Gustav: Igen, méghozzá elég gyakran. Ráadásul egészen egyszerű okok miatt, például ha beszóltak nekem.
Bill: Igen, egyszer Tom és én nekiugrottunk egy srácnak. Mi negyedikesek voltunk akkor, ő egy kicsit idősebb, kilencedikes talán. Már egy ideje nagyon mérgesek voltunk rá, mert több héten keresztül szándékosan belénk kötött a folyosón. Aztán egyszer csak elszakadt a húr, és mindketten nekimentünk. Nagyon gáz volt, mert a végén mindannyian elég csúnyán megsérültünk.

Ha az éjszakát egy sátorban kellene töltened, kit vinnél szívesen magaddal?
Gustav: Eva Longoriat.
Bill:
Az Olsen ikreket. Mindkettőt egyszerre.
Tom: Az egyik Olsen lányt, vagy Angelina Jolie-t, vagy Eva Longoriat.
Georg: Paris Hiltont.

Melyik a legcikisebb ruhadarabod?
Gustav:
Amit már nem hordok, azt mindig odaajándékozom a kis unokatesómnak. A legcikisebb ruhadarabom egy rikító narancssárga púlóver volt.
Bill: Volt egy kabátom a Macskák című musical-ből. Úgy néztem ki benne, mint egy játékmaci.
Tom: A fürdőköpenyem. Igazából egy tök átlagos fehér köpeny, de elég szörnyű szerintem, ezért csak akkor veszem fel fürdés után, ha biztosan egyedül vagyok. Ezen kívül csak olyan cuccaim vannak, amiket szívesen hordok. Elég céltudatos vásárló vagyok, és megvan a saját stílusom.
Georg: Régebben volt egy olyan sapkám, amin csipkék és csengők voltak, de persze ezt már nem hordom.

Mikor volt utoljára lelkiismeret-furdalásod?
Bill:
Azt hiszem nem olyan régen. Ha ideges vagyok, sajnos gyakran bántok meg hozzám közel álló embereket, pedig általában nem tehetnek róla. Utána persze nagyon sajnálom, ami történt.
Tom: Próbálok odafigyelni arra, amit csinálok. Bár sokszor hasraütésszerűen cselekszem, de mindig viselem utána a következményeket. Az ember tanul a hibáiból, így általában nem szokott lelkiismeret-furdalásom lenni. Egyszer viszont megbántottunk egy jó barátnőt, aki utána nagyon szomorú volt, és sírva fakadt. Azt tényleg nagyon sajnáltam.
Georg: Mikor nem tudtam hazamenni anyukám születésnapjára.

Mi a helyzet a szerelemmel? Nem viszed túlzásba a flörtölést, igaz?
Bill:
Nem, nem vagyok az a fajta. Hogyha egy lánnyal beszélgetek, és aztán eltöltök vele valamennyi időt, az azt jelenti, hogy érzek iránta valamit. Ellenkező esetben nem lennék vele.

Mi volt a legostobább híresztelés rólatok?
Tom:
Hogy Bill idegösszeroppanást kapott, és hogy az együttes közvetlenül a Durch den Monsun megjelenése után felbomlott.

Mikor csentél el utoljára valamit?
Tom:
Még soha. Amikor kicsi voltam, akkor eszembe jutott, hogy ellopok egy nyalókát, de aztán nem tettem meg.

Ámítottál valaha egy lányt azzal, hogy számodra ő az igazi?
Georg:
Igazából fordítva volt. Vagyis ő mondta ezt nekem, és miután összejöttünk, szakított velem. Na igen. Azt hiszem, ez mindenkivel megesik


2. interjú:

Bár a Kaulitz fiúk ikrek, valójában a legkevésbé sem hasonlítanak egymásra.Míg Tom az egyéjszakás kapcsolatokat sem utasítja el, Bill a romantikázás híve.Ám hiába a sok nézeteltérés és vita, egymás nélkül képtelenek létzeni.
Csak tíz perc a korkülönbség köztetek, mégis ha a gondolkodásotokat nézzük, mintha 10 év lenne!

 
Bill: Ez abszolút így van! Sokkal megfontoltabb vagyok Tomnál, de hát egészen más egyéniségek vagyunk. Csak azért, mert valakik ikrek, még nem azt jelenti, hogy minden szempontból totál egyformák!
Különbözik a mentalitásunk, de szavak nélkül is megértjük egymást. Gyakran álmodjuk ugyanazt, és ha a világ két ellentétes pontján vagyunk, is megérezzük, ha a másik rosszul van, vagy éppen megbetegedett.
Szóval a lelki kapocs azért működik közöttünk.
 
Ezek szerint csak a stílusotok különbözik...
 
Tom: Hasonló karakterű csajok jönnek be nekünk, de például az öltözködés egészen más kérdés.
Gyerekkorunkban a szüleink poénosnak találták, hogy egyforma göncöket erőltettek ránk, amikor viszont már magunk állítottuk össze a ruhatárunkta, homlokegyenest más stílusból válogattunk. Semmi bajom a szűk gatyákkal, de megőrülnék, ha a fenekembe vágna a varrás. Brrr, még belegondolni is rossz!
 
Megmondjátok egymásnak a véleményeiteket, ha valami nem tetszik?
 
Bill: Persze. Bár általában Tomnak van baja az én szerkóimmal...
 
Tom: ...és ilyenkor mindig megkérdezem:
,, Hogy a fenébe nézel ki már megint?" A válaszra nem is vagyok igazából kíváncsi, hiszen csak poénkodunk
 
A zenei ízlésetek volt valaha ugyanaz? Vagy legalább hasonló?
 
Tom: Azt hiszem soha!
Mivle külön szobánk volt, nem kellett hallgatni a másik kedvencét. Amikor én AC/DC -re és Aerosmith-re tomboltam, addig Bill Nenát üvöltette. Azt hiszem, be is golyóztem volna, ha azokat a nyavalygásokat kellett volna hallgatnom!
 
Romantikusak vagytok?
 
Tom: Ha az egyéjszakás kapcsolat romantikusnak számít akkor kifejezetten. :)
 
Bill: Tomnak köze sincs a romantikához, szerintem még azt se tudja, hogy mit jelent a szó. Én abszolút az vagyok.
Az exbarátnőmet például többször megleptem egy gyertyafényes vacsival.
Elmentem bevásárolni, megfőztem a kedvencét, bezárkóztunk a szobámba, és egész este beszélgettünk, DVD-ztünk.
Imádok kedveskedni a szerelmemnek, és gyakran veszek virágot is. Szerintem nagyon fontos, hogy egy pasi romantikus legyen.
 
Ezekszerint, Tom, te nem hiszel az igaz szerelemben sem.
 
Tom: Nem igazán. Talán egyszer majd meggyőz valaki az ellenjkezőjéről, de most azt mondom, hogy ilyen nem létezik.
Bill és a többi romantikus lélek túldimenzionálja az egész szerelmeskedést.
Szokott olyan hülyeségekről beszélni, hogy az igaz szerelem egy másik világba repíti az embert.
Szerintem vagy bírsz valakit, vagy nem. Ha vonzódtok egymáshoz testileg és lelkileg is, az főnyeremény, de minden elmúlik egyszer.
 
Bill, nálad szóba sem jöhet egy egyéjszakás kaland?
 
Bill: Nem, de nem is gondolok rá. Túl kevés szabadidőm van ahhoz, hogy elpocsékoljam. Én olyan emberekkel szeretek kikapcsolódni, akik számomra fontosak. A lelki dolgok sokkal jobban számítanak mint a testiek.
 
Ha smink és ruha nélkül vagytok, mi alapján lehet megkülönböztetni benneteket?
 
Bill: Az állam alatt van egy sötétebb folt, míg Tomnak az arcán találhatóegy hasonló.
Én 183 centi vagyok, Tom jóval alacsonyabb, szóval igazából csak az a bizonyos lelki kapocs közös, semmi egyéb!
 
Forrás: Bravo 2006/24.szám November